Szíki Károly lészpedi keresztszülő hívta fel a figyelmemet arra a pályázatra, ahol a gyerekek a Botond mondát kellett képekben megörökítsék. Annak rendje és módja szerint be is iktatuuk a magyar órák keretébe Botond legendás alakját, elolvastuk hőstettének ékes mondatait, majd megnéztük a Képes Krónikában is, hogy milyen Botond korhű ábrázolása. Beszélgettünk a magyarok őseiről és felemlegettem nekik még néhány magyar hőstettet, mint a déli harangszó történetét is. Molnár Béla országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke tájékoztatott a részletekről, aztán már küldtük is a pályamunkákat, ebben is segített Sándor Andrea keresztapja, Szíki Károly. 

Örömmel vettük a hírt, hogy eredményes volt a befektetett munka és Bálint Péterke különdíjat kapott, Kompót Biánka és Bálint Anna Júliánna meg dícséretet. Nagy volt az öröm, hisz a díjkiosztón nekünk is ott kellett lennünk. Ott is voltunk, még énekeltünk is! Az Okleveleket Molnár Béla országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke, és Jankovics Marcell, a “Nyitva van az aranykapu” rajzpályázat zsűrijének elnöke írta alá, így komoly minősítést jelent számunkra. Mindenkinek köszönjük a közreműködését! Első alkalommal voltak lészpedi gyerekek Budapesten, augusztus 20-án, és élményekkel gazdagodva tértek haza. Az a pár nap amit ott tölthettünk, igazi elektrosokként hatott, alvásra szinte nem is fordítottunk időt. Még színházba is voltunk az aprósággal, Usztics Mátyás csapata, a Nemzeti Kamara Színház ősbemutatóján vettünk részt, amelyet állva tapsolt a közönség hosszú perceken keresztül. A többit, elmesélik a gyerekek: Kedden este tíz órakor elindultunk a tanítóbácsival Budapestre. Azért mentünk, hogy (Bálint) Péterke kapjon díjat (amit a “Nyitva van az aranykapu” rajzpályázaton, melynek témája a Botond monda volt, nyert). Péterke kapta a díjat és (Sándor) Andrea énekelt (mindezt fenn a várban!t). Ott szép volt! Egy este elvoltunk sétálni Editvel és csináltunk (készítettünk) fényképeket (ezekből ízelítő is látható a honlapon). A tanítóbácsi szerette a fényképeket (naná, hogy szerette, jobban mintha egymást püföltétek volna közben).Másnap elvoltunk, hogy lássuk meg a rajzainkat kiállítva. Ott (Bálint Anna Júliánna) én, Biánka és Andrea énekeltünk, aztán Péterke mondott egy mesét. Megláttuk a rajzainkat és a tanítóbácsi készített fényképeket. Azután mentünk, hogy lássuk meg a Mátyás templomot (ahol éppen mise volt, de ígérve, hogy észrevétlenül be és kijövünk, nem kezdünk szemtelenül csattogtatni a fényképezőgépünkkel, hanem csak elsuttogunk egy imát, beengedtek). Itt találkoztunk (az áldott) Saci nénivel, aki adott nekünk nápolyit (és rengeteg szeretetet). Ott nagyon szép volt (gondolom, hisz mindenki titeket fényképezett a várban) és nagyon szerettem. Azután mentünk, hogy lássuk meg a Mátyást (elnézést művész úr, úgyanis itt Usztics Mátyásról van szó, akit nem kell bemutatni a magyar nagyközönségnek, csak éppen a tanítványaim kezelik ilyen közvetlen formában, miután meghódították őket a tavasszal egy gyerekelőadással). Ott is szép volt. Nagyon szerettem. Mikor jöttünk vissza (vagyis Budapestre, tudniillik kimentünk Törökbálintra, hogy a Magyarok Képes Krónikájának ősbemutatóját megtekintsük a művész úr rendezésében), a villamos egyszer csak megállott és kellett menjünk tovább gyalog. A tanítóbácsi vett (bérelt csak, nem volt éppen annyira életbevágóan fontos, hogy hamar vásárolgatni kezdjünk) egy taxit és hazajöttünk (gyalog kissé nehéz lett volna egyik partról átjutni a másikra, olyanképp, hogy még vacsorázni is elérjünk). Kilenckor kellett ott legyünk (a Páva hotelben), hogy vacsorázzunk és azután menjünk lássuk meg a tűzijátékot. Még elmennék, de rajzolok egy szép rajzot és úgy megyek.

Bálint Anna Júliánna, Lészped

 Münk elmentünk 25-én Lészpedről Budapestre (19-én,mert hanem bizony lekéstük volna az augusztus 20-át). Mentünk a tanítóbácsi autójával (oooh, köszönöm, köszönöm, szóval ez már nem csak egy egyszerű “kocsi”, hanem kimondottan autó – amennyit szegény kibírt már, meg is érdemli még a postakocsi, mentő és traktor kinevezéseket is). Erőst hosszú volt az út. Mikor odaértünk a tanítóbácsi nem kapott helyet parkolni (ami nem csoda, hisz az egész Budapest egy nagy rakás építkezés, a fennmaradt helyeken meg tilos parkolni, mondhatom, hogy csak tilosban lehet parkolni Budapesten, ami számunkra már nem újdonság így nem is okoz gondot vagy nehézséget). Aztán voltunk a várba és sétáltunk vissza a hotelhoz. A második napon elmentünk a busszal oda ahol ki voltak téve (állítva, rakva, közszemlére) a rajzok. Aztán elmentünk a Szent István bazilikához (hmmm, erre nem egészen emlékszem, ennyire azért nem sütött a nap). Ott odaadták nekem az Oklevelet (ez biztosan a várban volt). Onnét mentüónk a hotelhoz (ez nagy dolog volt, még sosem voltunk a gyerekekkel belvárosi hotelban).
Erőst szerettem, még el akarok menni Budapestre (ennek semmi akadálya, addig amíg ilyen szépen és ügyesen tanultok).

Bálint Péterke, Lészped

 Erről jut eszembe, hogy ma este megérkezett a lészpedi postás és elhozta a többi gyerek számára is az Okleveleket. Kissé meggyötört állapotban értek ide, szétszakadt borítékban, bizonyára nem értékelte, hisz nem ő dolgozott a rajzokkal, nem ő izzadta papírra Botond mondáját a Képes Krónika nyomán. Nem lepett meg a dolog és még csak nem is voltam dühös, úgy gondolom,hogy így is elég nagy erőfíszítés volt részéről hozzám eljuttatni, ha arra gondolok, hogy tavaly az iskolai kérvényeket nem a címzettnek, a lészpedi iskolának vitte ki, hanem visszahordta a feladóknak. Ebben az esetben is valószínűleg megpróbálta Budapestre visszaküldeni a számunkra értékes okleveleket, csak a postagalamb nem bírta el...

 Márton Attila, lészpedi tanító bácsi 2009. augusztus.

Forrás: http://www.rmpsz.ro/dev/web2/index.php/leszped/99-augusztus-20-budapest

Közérdekű

Sok szeretettel köszöntjük a Nemzeti Kamara Színház új weboldalán. Itt megtalálhat minden fontos információt Rólunk, társulatunkról és előadásainkról.

Könyvek