A fantasztikusan sikerült májusi előadás-sorozat után, a Magyar Nemzeti Kamaraszínház igazgatója, Usztics Mátyás, úgy döntött, hogy ősszel újra eljönnek Moldvába, hogy azokba a falvakba is elvigyék a “Süss fel, Nap!” összeállításukat, melyekbe a tavaszi út során nem jutott el a gyerekelőadás. Elhatározását tett követte, mint már tudjuk, nem a megszegett ígéretek fémjelzik a nevét, és 2009. október 10-15. között újra a Moldvai Magyar Oktatási programban szereplő falvakban léptek fel olyan színészek, mint Pelsőczy László (alias István, a király), Herman Gréta és Mettler S. Emese, a gyerekek nagy örömére. 

A csapat szombaton érkezett, és a Gyímesközéploki Csillag Panzióban szálltak meg éjszakára egy kimerítően hosszú utat tudva maguk mögött. Budapest és Gyímesközéplok között több lovas felvonulásnak is szemtanúi lehettek, hisz most van a székelyföldi szüreti bálok idénye. Vasárnap reggel nem a megszokott terpeszkedés és durmolok még egyet felvonás következett, hanem korai ébresztővel már kilenc órakor Bákó városának bejáratánál volt a csapat, indultunk Pokolpatakra (Valea Mica). Itt újdonsült kollégánknak, Juhász Péter tanítóbácsinak, előzetesen már sikerült kiegyezni az iskola igazgatónőjével, hogy az előadást az állami iskola épületében tarthassák meg.

Az előtér elég nagynak bizonyult, gyerekek is voltak vagy harmincan, úgyhogy az első előadást a Pokolpataki viszonyok függvényében tökéletesnek könyvelhettük el. A végén a gyerekek megajándékozták a színészeket egy rajzzal, egy általuk készített eredeti emléklappal. Ennél több nem is kellett, mindenki “erőst örömes” volt, természetesen a színészek sem jöttek üres kézzel, került csokoládé az ügyesebb gyerekeknek, és tanszerek az oktatást elősegítendő. Még meglátogattuk a tanítóbácsit szerény otthonában, ahol távozásunk után a jelenlevő Diószéni kollégákkal együtt “lakberendezés” és ebédfőzés következett. Mi a Somoskai dombok fele vettük az irányt, Benke Paulina várt finom ebéddel, annak ellenére, hogy a tavasszal itt maradt el az egyik előadás, sajnálatos félreértések következtében. A vasárnapi ízletes ebéd csak fokozta a nap ünnepélyességét és habár a gyerekek nagyobb része csakúgy, mint Pokolpatakon, a Dózsai búcsúban vett részt, a somoskai kultúrotthon nem maradt üresen. Ott voltak a klézsei gyerekek is Szász Anna tanítónénivel, meg a Paulina tanítványai.

Számolni sem tudtuk az ügyesebbnél-ügyesebb gyerekeket, akik a végén még énekeltek is, hogy valamiképpen megköszönjék a színészeknek a szép előadást. A tanszercsomag itt sem maradt el, Kovács Attila, a csapat mindenese már érkezésünkkor előkészítette és átadta az igazgató úrral együtt a tanítónéninek. A tanszercsomag mellett minden meglátogatott falunak jutott az ABC – A ház körül című könyvből is. Ezt a szerző, maga Usztics Mátyás, személyes ajándékként adta át, és nem felejtette el azt sem, aki rajzolta és szintén jelen volt, Mettler Emese személyében. A könyv már elnyerte a lészpedi kisiskolások tetszését, szép illusztrációival, rövidke, vicces verseivel kicsik és nagyobbak egyaránt hasznosan forgatják. Szeretik, mert szép, megtanulják a szép rajzokon felfedezett állatok neveit, a nagyobbak lemásolják a versikéket, megtanulják a szavakat, a még nagyobbak pedig a pár soros rímeket vésik kobakjukba. Két előadás végeztével, Csík faluban, az ott tanító kolléganőknél vacsoráztunk, Ládi Erika és Tamás Tünde már rakták a tüzet, az igazgató úr megsütötte csapatának a megérdemelt vacsorát, majd a finom vacsorát tréfás történetekkel fűszerezte.

Ez a látogatás nem maradhatott el, hisz a barátságot erősítendő, a csíki gyerekek tudás-szomját kielégítendő, ide is hoztak tanszereket Usztics Mátyásék. Már jó ideje ránk telepedett a sötétség, amikor úgy gondolta a csapat, hogy a Pusztinai Magyar Házban levő szálláshelyre már el kellene indulni, ha még a mai napon le szeretnének pihenni. Így búcsút vett a csapat és a langyos éjszakában felfedezték a Pusztinára vezető utat.

A Csík falusi tanítónénik hálásan köszönték a látogatást, az ajándékokat és bíztatták jó barátainkat, hogy máskor se kerüljék el a falut, ha erre járnak, mindig szivesen látják. A második napon Diószegen tette tiszteletét a színházi társulat, Gergelyné Kovács Mária nagy szeretettel várta. Az egyik autónál jelentkező gondok ellenére sem állt le a csapat, időben érkezett ebbe a Bákótól kissé távoleső csángó falucskába, hogy a kocsmában berendezze a díszletet. Nem tudom, hogy még van-e színház, aki szóvá sem téve tart előadást iskolai folyósón, vagy kocsmában, ugyanolyan nagy örömmel és lelkesedéssel harminc gyereknek, mint száznak? Mert ez a helyi lehetőség, ezzel kell élni. És a kocsmáros is már készült, a padok előkészítve, felsorakoztatva, még arra is gondolt, hogy a színészeknek legyen ahol átöltözni. Mint ahogyan a kocsmában lenni szokott, mert úgyebár ez a megnyilvánulások helye, itt bontakozik ki mindenkiből a tehetség miután felszabadul a mindennapok terhe alól, került egy betyár, akit aztán a legkisebb “smekker” (csavargó), név szerint Carlos, küldött haza, miközben egy fél kenyeret szorongatott a kezében. A kis hős nevét mindenképpen meg kell említeni, mert miután a fiatalok kituszkolták a kocsmából, a szomszéd öregasszony pedig fél órán keresztül rimánkodott János bácsinak, hogy most egy darabig nem lehet kocsmázni és az öreg egy tapodtat sem volt hajlandó engedni kocsma előtti pozíciójából, érkezik ez a törpe és csak úgy mosloyogva szólt, hogy “Du-te ma, Ioane!” (Menj innét János!), mire az öreg el is indult lefelé. Hát ez a Carlos is volt vaj' hat esztendős.

De térjünk vissza a kultúrára, az előadáson szép számmal jelentek meg Marika néni tanítványai, a helyi fiatalok jólneveltségét bizonyította segítőkészségük, meg az, hogy ők is végignézték az előadást, láthatóan élvezték is a meséket. Marika néni finom, meleg pogácsával és pereccel kényeztette a színészeket, így a hétfői előadás is a lehető legsikeresebb volt. A nap itt még nem ért véget, Marika néniéknek Lábnyikba kellett eljutni, utána meg Lészpeden vacsorázott a csapat. Kedden reggel már tizenegy órai kezdettel Gajdárban (Coman) volt fellépése a színháznak. A csapat óramű pontosságal érkezett, Bákó határában találkoztunk, rövid útbaigazítás a színészek Gajdárba, mi pedig az igazgató úrral Klézsére indultunk, ügyes-bajos dolgokat intézni. Közben már a tavaszi újabb előadás-sorozatot tervezgettük. Az előadásra mi is megérkeztünk Gajdárba, ahol csak ámultam és bámultam.

Fiatal kolléganőink, Mihály Szende és Konnát Eszter rendkívüli diplomáciáról tettek bizonyságot, hisz sikerült meggyőzniük az iskola igazgatóját, hogy az összes gyereket elengedjék az előadásra. Ezt azért érzem nagy dolognak, mert ez ugyanaz az igazgató, aki már két éve menetrendszerűen visszavonatja a gyerekek szüleinek kérvényeit, az iskolai magyar órákat illetően. Szóval ott volt egy iskoláravaló gyerek, volt kocsma és volt előadás is, előadás, ami igazán méltóképpen megkoronázta a színészek fáradozásait. A gyerekek szinte minden versikét, éneket és mondókát tudtak, a tréfás történeteket teljes egészében átélték, láthatóan összerezzentek a kisebbek az első sorban amikor a mese hirtelen váratlan fordulatot vett. Hatalmas élmény volt ez az előadás úgy a gyerekeknek, mint a színészeknek, vagy a jelenlevő anyukáknak. Ebben a sikerben mindenki munkájának eredménye látszott, aki valaha is Gajdárban tanított, vagy tanít. A fiatal tanítónénik méltó utódai lesznek elődeiknek és láthatóan lendülettel építgetik tovább a gajdári magyar oktatást.

Ez volt az utolsó előadás ez alkalommal, a színészek friss mezei virágokból készített csokrokat kaptak ajándékba, még a színház mindenese is, Kovács Attila. A tanítónénik pedig tanszereket, tankönyvet, hogy segítse, eredményesebbé tegye az oktatásban kifejtett munkájukat. A Magyar Nemzeti Kamaraszínház teljesítette a kitűzőtt feladatát itt a moldvai magyarságnál és haladéktalanul elindult hazafele. Bízom benne, hogy még sokszor látjuk őket, még sokszor eljönnek mosolyt varázsolni a gyerekek arcára. Köszönjük szépen Usztics Mátyásnak, hogy rendületlen hittel hozza színházát Moldvába a csángó magyarokhoz, az égiek áldása kísérje az egész csapatot, és vezérelje még el hozzánk alkalomadtán.

 

Márton Attila, lészpedi tanító bácsi

Forrás: http://www.rmpsz.ro/web2/index.php/leszped/103-usztics-matyas-es-a-magyar-nemzeti-kamaraszinhaz-masodik-moldvai-turneja-avagy-korszeruen-suss-fel-nap-reloaded

 

 

Közérdekű

Sok szeretettel köszöntjük a Nemzeti Kamara Színház új weboldalán. Itt megtalálhat minden fontos információt Rólunk, társulatunkról és előadásainkról.

Könyvek