(Magyar Hírlap)2008.nov.10.

 

Szép Ernő darabját Mettler Emese és Pelsőczy László vitte sikerre (Fotó: Burger Zsolt)

 

Szép Ernőt és Molnár Ferencet csak a múlt század elején és közepén szerethették annyira, mint mi mostanában. És szerették őket Gyálon is, a Nemzeti Kamaraszínházba látogató nézők: Gali László rendezésében igazi színházzá lett az Arany János Közösségi Ház, nem egyszerűen csak székeket raktak szép sorjában egymás mellé a méretes teremben, de megtörtént az, ami minden rendesebb előadásban megvalósul: az embernek ember által való ábrázolása.

Őszintén szólva féltettem Szép Ernő Május című egyfelvonásosát. Nyelvezete romantikusan hevülékeny, alakjai alig e világiak, nagy kérdés, fel tudják-e kelteni a mai néző érdeklődését sorsuk iránt, érdekel-e még valakit a ligeti padon ülő, öngyilkosságra készülő ember esete a drámaíróval, azzal a drámaíróval, aki sorsokkal labdázik, életük folyásába folyton beleszól, bármikor csavarint rajta egyet rossz- vagy jókedve szerint.

 

Ráadásul a darab szerint éppen világháború van, még az elsőnek is az első évében járunk, ilyenkor nem érdemes öngyilkosnak lenni, elég kimenni valamelyik harctérre, ahol aztán vagy golyót, vagy kitüntetést kap az ember, esetleg mindkettőt. Hősünk (Pelsőczy László) mégis inkább a liget egyik alkalmasnak látszó faágával szemez, ám egy érkező szerelmespár (Mettler Emese és Berecz György) édelgése meghiúsítja tervét. Hogy a dolog bonyolultabb legyen, a szerelmes férfiú körül valami nincs rendben, a rend őre elvezeti, a hölgy így kettesben marad az öngyilkosjelölttel. Innen kezdve igazi, vérbő, keserédes abszurdot látunk, beleszédülünk e novemberi estén a májusillatba, lelkesülünk és búsongunk, magányosak vagyunk és közös gondjainkon töprengők, szórakoztatva vagyunk és szembesülünk kicsi és magasztos vágyainkkal.

Molnár Ferenc, úgy tudjuk, életében is kedvelte Szép Ernőt, most az Ibolya című egyfelvonásosa kellemes levezetésként szolgálja a színházi este sikerét. Molnár, aki nem vetette meg a nagy színésznők bájait, itt azon szórakozik, hogy a kardalos szerepkörre készülő statiszták világába kalauzol el minket, azon hölgyeket mutatván be nekünk, akik az igazgató úr kegyeinek elnyeréséért bármire képesek volnának. Igen, persze, hogyne, a szexre is. Ám a mi igazgatónk – ez is az abszurditások közül való – átlát törekvésükön, sorra elzavarja őket, már-már dühödten. A hűvös és vágytalan Sörös Sándor igazgatója cselhez folyamodik, pápaszem mögé bújó színházi mindenessé lesz, az igazgatói szerepkört átadja Lőrincz Leventének, aki darabjáért izguló zenészember. Immár őt kell meghódítaniuk a hölgyeknek.

 

Gali László az első részben a valódi színház művészetéből, a második részben a mesterségből vizsgázik kiválóan.

 

Apáti Miklós   

 

Közérdekű

Sok szeretettel köszöntjük a Nemzeti Kamara Színház új weboldalán. Itt megtalálhat minden fontos információt Rólunk, társulatunkról és előadásainkról.

Könyvek