A Nemzeti Kamara Színház előadásának változata kérdéseket tesz fel, amely kérdések kényelmetlenek, és zavaróak is lehetnek. Tiszteljük -e, megbecsüljük -e az áldozatvállalókat, az önmagukról lemondani képeseket, a közösséget, a családot alázattal szolgálókat? Heltai kimondatlan és kimondott kérdéseire próbál meg mai választ adni a Nemzeti Kamara Színház társulata, amelyben először mutatkoznak be új tagjaink, Lőrincz Levente, Meggyes Krisztina, Mettler Emese, Veres Veronika. Nem pontosan a Heltai Jenő művét látja a néző, nem az ismert véget éri az előadás. Polgár András feldolgozása erősebb hatást kelt. Mára kevesebb a megbocsátás bennünk, kevesebb a megbecsülés gyakorlata. A darabbéli Család boldogulása csak súlyos erkölcsi áldozat árán érhető el, és Boriska, a legidősebb Tündérlaki lány meghozza ezt az áldozatot. Cserébe érte kimondott és ki nem mondott lenézés és kiközösítés jár. Nem ismerős -e a mai nézőnek ez az állapot? Nagyon is ismerős kell legyen. Súlyos erkölcsi értékvesztésnek vagyunk tanúi a mindennapokban, a pénz hatalma kitapintható. Amit nem lehet pénzben mérni, annak mára talán nincs is értéke. A szolgálat, az alázat, a jóság s a hasonló fogalmak napjainkban jószerivel csak az irodalomban találhatók, közmegbecsülésük elhalványult. A darabban végig követhető erkölcsi folyamat, vagy inkább állapot az előadás végére sem változik, nincs feloldás, nincs boldog végkifejlet. A testvére helyére lépő legkis-sebbik lány, Sárika sorsa, nem jut nyugvópontra. Vajon a darab megírása óta eltelt több, mint kilencven év hozott -e változást erkölcsiségünkben? Vajon van -e becsülete a közösségért hozott áldozatnak? A Nemzeti Kamara Színház válasza maga az előadás.

Rendező:  Usztics Mátyás

Szereplők:

A BÁRÓ:                                          Usztics Mátyás
ÖZVEGY BERGNÉ:                       Váli Zita
TUNDÉRLAKI BORISKA:             Aklan Szilvia/ Meggyes Krisztina
TÜNDÉRLAKI MANCI:                  Herman Gréta
TÜNDÉRLAKI SÁRI:                     Mettler Emese
PÁZMÁN SÁNDOR:                       Lőrincz Levente
PETRENCZEY:                              Leisen Antal

 

BEMUTATÓ   : 2007. január 12.

 

Kritika

Van-e becsülete a közösségért, a családért hozott áldozatnak? Van-e értéke annak, amit nem lehet pénzben mérni? Tudjuk-e ma értékelni a jóságot, az alázatot? Fontosabb a család, mint egyéni boldogságunk?

E kérdéseket teszi fel Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok című színműve, melyet – Polgár András feldolgozásában – a budapesti Nemzeti Kamara Színház előadásában láthatott április 14-én a dob­ronaki művelődési házban a muravidéki közönség. A darabot, melynek ősbemutatója az idén januárban volt az Újpest Színházban Budapesten, Usztics Mátyás rendezte, a drámában pedig először mutatkozik be a társulat néhány új tagja, köztük a dobronaki Mettler Emese is Tündérlaki Sárit alakítva, valamint Herman Gréta a szomszédos Lentiből.

Heltai története egy „női” családot mutat be: apjuk halála után is együtt élnek anyjukkal (Váli Zita) a lányok, Boriska, Manci, Olga és Sári. Boriska (Aklan Szilvia), a legidősebb nővér, a család fenntartója, a “rossz lány” egy gazdag báró (Usztics Mátyás) kitartottja, szeretője. A két középső, Manci (Hermán Gréta) és Olga (Veres Veronika) a “jó lányok”, míg Sárika (Mettler Emese) még kislány, legalábbis is úgy tűnik. Hamarosan kiderül, hogy Boriska sokkal jobb, mint gondolnánk, Manci és Olga nem is olyan egyértelműen jók, és Sárika talán már nem is olyan kicsi. A család életét látszólag áthatja a szeretet, de Boriska intéz, fizet mindenki helyett és szíve mélyén boldogtalan. Amikor megkéri a kezét a szenvedélyes költő, Pázmán Sándor (Lőrincz Levente), döntenie kell: húgai és anyja megszokott polgári kényelmének biztosítása vagy saját boldogsága? A legfiatalabb testvér megoldást talál: ő lesz a báró szeretője. Tehát minden folytatódik, nincs feloldás, boldog „happy end”…

 

Kmj

Népújság-muravidéki magyarok hetilapja
18. april 2007, 51. évf. 16. sz. – kmj

Közérdekű

Sok szeretettel köszöntjük a Nemzeti Kamara Színház új weboldalán. Itt megtalálhat minden fontos információt Rólunk, társulatunkról és előadásainkról.

Könyvek